MERT (5)/A csillagok ragyognak

A csillagok ragyognak

A mai részben nem egy hétköznapi életből vett viselkedést, hanem egy tudományos eredményt választottunk. Bár bizonyos információkat már az iskolában megtanultunk, úgy gondoltuk, hogy azok a dolgok, amelyeknek nincs gyakorlati vonatkozása, idővel hátrébb szorulnak az emlékezetünkben. Ezért ma azt akartuk mondani, hogy „a csillagok ragyognak, mert…”

Mint tudják, Földünk a Napnak, a Tejútrendszer központjában található csillagnak köszönheti a világosságot. Éjszaka a Hold világítja meg bolygónkat, amely visszaveri a Naptól kapott fényt. Amikor még nem léteztek városi fények, vagy olyan helyeken, amelyek ma is távol fekszenek ettől a mesterséges megvilágítástól, éjszaka fényesen ragyogó csillagokat láthatunk az égbolton. Mitől ragyognak ilyen fényesen ezek a csillagok, köztük a Nap is?

A csillagok azért ragyognak, mert ezek az égitestek energiát termelnek, amíg meg nem szűnnek létezni. Ez az energia hő és fény formájában sugárzódik ki a világegyetembe. A csillagok belsejében, különösen a magban, magas hőmérsékleten és nyomáson magfúziós reakciók zajlanak. E reakciók során a könnyebb elemek nehezebb elemekké alakulnak át. Ez az aktivitás nagyon erős fénykibocsátást eredményez. Olyannyira, hogy a Napnál hétezerszer halványabb, de a Földhöz második legközelebbi csillag, az Alfa Centauri által kibocsátott fény a mi bolygónkról is látható.

Más csillagok akkor látszanak az éjszakai égbolton, amikor a Földről nézve nem világítja meg őket a Nap, azaz éjszaka. Ennek az Einstein által megfogalmazott, a tömeg és az energia közötti egyenlet a fő oka. A csillagok magjában található elemek kölcsönhatásából hatalmas mennyiségű hő- és fényenergia keletkezik, amely folyamatosan energiát termel az égitest egyensúlyban tartásához. A csillag belsejében keletkező energia pedig fény formájában sugárzik ki a külső rétegek felé.

A csillagok a folyamatos magfúziós reakcióknak köszönhetően évmilliókig képesek energiát termelni. Mi, földlakók mintegy nyolc perc múlva látjuk a legközelebbi csillag, a Nap fénysugarait. A távolabbi csillagok, amelyeket az éjszakai égbolton látunk pislákolni, már lehet, hogy kihunytak. Amit mi fénysugaraknak látunk, az csak a kiindulópontja annak a több trillió kilométeres útnak, amelyet a fény megtesz. Ugyanis a fény mintegy egymilliárd kilométert tesz meg óránként a világegyetemben. Azok a csillagok, amelyeket egy ragyogó éjszakán láthatunk, évmilliókkal, sőt évmilliárdokkal ezelőtt állították elő a fényt, és bocsátották ki a világegyetembe.