Globális Perspektíva(48)

Múlt heti írásunkban arról beszéltünk, hogy az orientalizmus formája megváltozott: korábban nyugati kutatók, személyesen a helyszínen végzett kutatások helyett a nyugaton kívüli társadalmak képviselői mennek a nyugati országokba, s közvetlenül végzik a kutatásokat. Utaltunk arra, hogy akiket azért küldenek a nyugati országokba, többnyire saját országuk anyagi támogatásával, hogy a nyugati tapasztalatokat átvigyék saját országukba, ehelyett saját országuk tapasztalatait viszik nyugatra, s nem a küldő ország érdekében válnak a fogadó ország szakértőjévé, hanem saját országuk szakértői lesznek a fogadó ország hasznára.

A társadalomtól elidegenedett gondolkodók

Kétségtelen, hogy 200 éve számos problémát okoz a saját országuk érdekében nem munkálkodó, az ország számára nem hasznos munkával történő hazatérés.

Ezek egyike a külföldre küldöttekre nagy nehézségek árán költött pénz elpocsékolódása.

Akiket egy cél, egy megoldás érdekében külföldre küldtek, és nem szolgálják ezeket a célokat, azok saját országuk fejlődését hátráltatják, és elvész a remény a megoldásra.

A nyugati országok érdekében végzett munkálatokkal térnek haza, az ország legtehetségesebb embereit szerzi meg magának a nyugat.

Törökország szempontjából nézve nem ez-e az oka a gondolkodók 200 éve tapasztalható elidegenedésének? Különösen a fejlődő országokban hatalmas privilégium, ha valaki külföldre mehet tanulni. Az ilyenekre hazatérve még nagyobb felelősség nehezedik. Ezért még súlyosabb következményekkel jár, ha országuktól elidegenedve térnek haza. A mintegy száz éve élt oszmán vezér / miniszterelnök, Said Halim Pasa szavaiból megérthetjük, hogy ez nem új helyzet. Az ő idejében a Pasa beszélt két gondolkodóról, az egyik nem ismeri a nyugatot, a másik nem ismeri a saját társadalmát, s megkérdezte, hogy melyik az ártalmasabb. Szerinte mind a kettő ártalmas. De a nyugatot ismerő és saját magukat nem ismerő gondolkodók ártalmasabbak.

A hosszú ideig külföldön tartózkodók egy része elidegenedik saját társadalmától, ezért gyűlölettel, felsőbbrendűségi tudattal tér haza. A társadalmak pedig sokszor még hozzájárulnak ehhez. Nem azt várják a hazatérőtől, hogy társadalmuk sokszor jól ismert hiányosságait, felsőbb pozícióból, durva és általánosító módon, lenézően elismételje, hanem hazatérve mit hozott országának, ami megoldást jelenthet ezekre a problémákra. Nem a fogad ország javára létrehozott irodalmat, elméleteket kell országának közvetítenie, hanem ezeket kritikus szempontból áttekintve saját országa tapasztalatainak fényében kell felülvizsgálnia.

Saját maguk orientalizálása…

Az állami szervezetek nevében külföldön kutatást végzőknél a tudományos szervezetek nevében külföldön kutatók saját társadalmuktól elidegenedve, a tudósok a jövő generáció felépítésénél is sokkal nagyobb kárt okozhatnak. A nyugati országokban a társadalomtudományok keretében tanított tudás, elmélet, módszer és indexek kétségkívül rendkívül fontosak annak az országnak a szempontjából. Ez a tudás bizonyos mértékben más országok számára is fontos lehet. De az akadémikusok, akik a politikát, szociológiát és más társadalomtudományokat (történelem, alapelvek és megközelítés szempontjából) teljesen a nyugatihoz hasonlóan tanítva saját országukba gyökértelenséget és a történelmi folytonosság hiányát viszik át. Mert a nyugati szakirodalomban sokszor nem szerepel a nyugaton kívüli társadalmakra vonatkozó tudás, gondolatok vagy megközelítések. Ezeket a nyugaton kívüli társadalmak akadémikusainak kellene integrálniuk, a saját tapasztalataikat a nyugati tapasztalatokkal integrálva. Ha nem így tesznek, a saját országuk történelmét, tapasztalatait nem a nyugati tudósok, hanem a saját maguk közül kikerültek figyelmen kívül hagyják, azzal megsemmisülésre ítélik.

A probléma forrásai

Kétségtelen, hogy vannak olyan kutatók, akik saját országuk számára is rendkívül fontos kutatást végeznek a fogadó országban. Ezektől eltekintve a probléma forrásai a következők lehetnek:

A küldő ország nem korlátozza a kutatott témát: Akár az állami szervek, akár az egyetemek küldjék, általában nincs semmilyen szabályozás vagy korlátozás a külföldre küldöttekre nézve. Egyes esetekben azt is a küldöttre hagyják, hogy melyik országba akar menni.

A külföldre menők a könnyebb munkát választják: Ha a külföldre menők a gyakran kutatott vagy a fogadó országra vonatkozó témákat választják, ahhoz jól kellene ismerniük a témára vonatkozó kutatásokat és a fogadó ország nyelvét. Mert ezekben a témákban azok az akadémikusi körök, amelyekkel kapcsolatban állnak, több tudással rendelkeznek. De ha a saját országukra vonatkozó témát kutatnak, nem kell különösebben megerőltetniük magukat. Számos olyan doktori témát láttam, amely a lehető legkönnyebb utat választotta, vagy nem megfelelően zajlott, s ezért nem volt semmi értelme a küldő ország szempontjából. Egy Ausztriában tanuló diák Törökország uniós politikáját, egy Németországban tanuló az AK Parti tevékenységét választotta doktori témának, s azt mondták, vissza akarnak térni Törökországba. Én azt mondtam, hogy Törökországnak nagyon is szüksége van a külföldön doktorált emberekre, de utaltam rá, hogy ezekkel a témákkal kapcsolatban már a legegyszerűbb török ember is szakértőnek mondható, így rákérdeztem, hogy országuknak mi haszna lesz az ő kutatásaikból. Európában ezeknek a témáknak a tanulmányozása rendkívül fontos lehet az európaiak számára, ezért azt mondtam, hogy talán jobb lenne a jövőjüket Európában keresni. 2017-ben az Egyesült Államokban találkoztam két hasonló doktori témával: „Iszlamista mozgalmak Törökországban”, és „A szufizmus hatása a kurd mozgalomra”. Még ha nem is tudtam meggyőzni őket, azt mondtam nekik: „Ha hazatérnek Törökországba, mit várnak, milyen haszna lesz ezeknek a témáknak Törökország szempontjából? Ha az amerikai állam és vallás közötti kapcsolatokról, az evangelizációról kutattak volna, sokkal nagyobb szükség lett volna önökre, ha hazatérnek.”

A fogadó országok imperialista szemléletű akadémikusainak irányítása: Egyes esetekben ez is komoly befolyást jelent. De ezek a hatások nem jelentenek legyőzhetetlen akadályt, ha a külföldre menő nem erőszakos, és tudja, hogy mit akar csinálni. Doktori kutatásaim során egy brit egyetemre mentem interjúra, és elmondtam, hogy egy Nagy-Britanniával kapcsolatos témát akarok kutatni. Csodálkozva fogadták, mondván, első alkalommal találkoznak okcidentalista kutatási javaslattal.

Kétségtelen, hogy bizonyos helyzetekben szükséges lehet a Törökországgal kapcsolatos kutatás, sőt, bátorítani kell. Rendkívül fontos, hogy a számos ország történelméhez kapcsolódó oszmán történelmet, örökséget országunk akadémikusai helytállóan közvetítsék a világ felé. Ez ehhez hasonló területeken kívül a 200 éve fennálló problémát megoldhatná/megoldhatta volna, ha a török kutatások a küldő szervezet engedélyéhez lennének kötve. Nagyban hozzájárulna a probléma megoldásához, ha a külföldre küldött kutatók számára Törökország szabná meg a szabályokat.

Ellenkező esetben az általunk küldött kutatókat, ahogy Sezai Karakoç „Masal” című versében is áll, továbbra is elveszítjük a nyugat javára végzett kutatásokban…

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzését ismertettük a témában...