Heti Kommentárunk 9/ A döntő küszöbén a Nyugat a háború 3. évében

Oroszország Ukrajna elleni inváziós kísérlete és az azt követő konfliktus már a második évüket töltik. Ha visszatekintünk,  egy nagy lemorzsolódási háborút látunk, amely mindkét országot felemésztette, és egy nagy vesztes-vesztes spirált, amelyben a kívánt eredményeket nem sikerült elérni. Míg azonban az oroszok az utóbbi időben kezdtek fölénybe kerülni a fronton, a Nyugat számára eljött a nagy döntés pillanata. Vagy érdemben támogatják Ukrajnát, vagy Oroszország győzelmével néznek szembe.         

Két évvel ezelőtt, amikor Oroszország katonai műveletet indított Ukrajnában azzal a céllal, hogy egy villámháborúval elfoglalja Kijevet és megdöntse a kormányt, a kísérlet kudarcot vallott, és lépésről lépésre nagyszabású invázióvá vált. Az invázió kudarcot vallott az orosz hadsereg elégtelensége, a váratlan ukrán ellenállás, és a nacionalista érzelmek miatt, ráadásul a nyugati országok erőteljes katonai támogatása miatt az oroszoknak az elfoglalt területről vissza kellett vonulniuk. Oroszországnak azonban sikerült ismét a maga javára fordítania a háború menetét földrajzi mélységének, természeti erőforrásainak és kemény munkaerejének mozgósításával, ahogy ez már sokszor megtörtént a történelem során. Különösen az elmúlt hónapokban csökkent az ukrán hadseregnek nyújtott külföldi támogatás, miközben az ukránok, akik az emberi erőforrások tekintetében hátrányban vannak Oroszországgal szemben, nehézségekkel szembenéznek a frontvonon. A következő tényezők komoly eredményeket hoztak: Putyin átalakította az orosz hadsereg parancsnoki és irányítási struktúráját, az elrendelt mozgósítás alapján besorozott katonákkal növelték az orosz fegyveres erők katonai állománya létszámát, és növelték a védelmi ipar termelési kapacitását.

Ebben az összefüggésben a változó katonai dinamika kezdett megnyilvánulni a fronton. Különösen a Donyec-medencében kulcsfontosságú Avdijevka orosz elfoglalása, amely 2014 óta az ukrán hadsereg fellegvára, szintén megkongatta a vészharangot. Miközben az Egyesült Államokban a kongresszus és a Fehér Ház közötti nézeteltérés az Ukrajnának nyújtott segélyek felfüggesztéséhez vezetett, az európai államok nem tudják támogatni Ukrajnát Oroszországgal szemben kapacitás és politikai akaratuk hiányából. Az oroszok éppen ellenkezőleg, akkor kezdtek eredményeket elérni, amikor elkezdték mozgósítani erőforrásaikat a háborúra egy háborús gazdaság létrehozásával, és fokozatosan kezdtek fölényt szerezni a fronton.

Az európai államok felismerve a veszélyt, most lépéseket tesznek. A kontinentális európai országok Németország és Franciaország vezetésével, az Egyesült Királysággal együttműködve megpróbálják megfogalmazni, hogyan tudnák érdemben támogatni Ukrajnát. Azonban egy nagyhatalommal, Oroszországgal állnak szemben. Amikor a háború közeledik a második év vége felé, komoly kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi körülmények között Ukrajna meddig tud még kitartani Oroszországgal szemben. Ezért a Nyugat számára eljött a nagy döntés pillanata. A lehető leghamarabb felül kell kerekedniük nézeteltéréseiken, és sokkal jelentősebb és erőteljesebb módon kell támogatniuk az ukrán hadsereget és gazdaságot az Amerikai Egyesült Államok bevonásával. Csak így lehet megállítani az orosz előrenyomulást, és az oroszokat ismét visszavonulásra kényszeríteni. Ellenkező esetben az Ukrajna feletti orosz győzelem  újabb geopolitikai törést idézne elő, amely középtávon komolyan fenyegetné a kontinentális Európát. 

Természetesen az az ország, amely a legtöbbet nyerhet Oroszország győzelméből, Kína lesz, amely szövetségesével, Oroszországgal együtt előtérbe kerül a Nyugattal folytatott hatalmi harcban.